Szénhidrátcsökkentett, tejmentes tejberizs

2015-08-23 20:07:10 | Módosítva: 2015-08-31 18:34:32

A rizs alapvetően nem rossz szénhidrátforrás. Keményítőben gazdag, így a szervezet a felszíváshoz glukóz-molekulákká hidrolizálja, aminek eredménye, hogy lassabban emeli a vércukorszintet, mintha cukrot fogyasztanánk, s a lassú felszívódás eredménye, hogy hiába szénhidrát, kisebb inzuliválaszt vált ki, így kevésbé serkenti a szervezetet raktározásra, vagyis, nem olyan hizlaló élelmiszer, mint a cukor. A felszívódás tovább lassítható rostokkal és némi jó minőségű zsiradékkal, ami mind megtalálható ebben az egyszerű receptben. A párom, aki nem kimondottan rajong a reformos ízvilágért, még csak észre sem vette, hogy a receptből kimaradt a tej, a cukor, s még egy csomag NoCarb szénhidrátmentes "rizst" is belekevertem, ami tovább csökkentette a szénhiddráttartalmat. :) Szerintem érdemes kipróbálni!

Elkészítés

A méricskéléshez 2,5 dl-es bögrét használtam. A rizst feltettem főni a vízben, s mikor már zubogott, hozzáadtam az őrölt bourbon vaníliát, s az eritritet, majd elzártam a tűzhelyet alatta, de rajta hagytam a platnin a lábast. Lefedtem az edényt, s vártam, hogy a melegben megpuhuljanak a rizsszemek.

Eközben vizet forraltam, s egy csomag, NoCarb rizst leöblítettem a csap alatt, majd a forrásban lévő vízbe tettem, s pár perc elteltével leszűrtem, újfent leöblítettem, és hagytam, hogy lecsöpögjön róla a felesleges víz.

Ezt követően visszatértem a hagyományos rizsemhez. Folyamatosan nézegettem az üvegfedőn keresztül, hogy milyen az állaga, s nem vártam meg, hogy pergős, különálló szemek keletkezzenek, hanem még kissé mázgás volt, így adtam hozzá a kókusztejet, s kevergetés közben újra melegíteni kezdtem. Kóstolgatni lehet, s ha valaki számára nem elég édes, még adhat hozzá némi eritritet/steviát.

A végső művelet csupán annyi volt, hogy összekevertem a kétféle rizst, s egy éjszakán át hűtőben pihentettem. Másnap reggel fogyasztottuk.

A NoCarbnak elhanyagolható a szénhidrát- és kalóriatartalma, így voltaképpen csak rostokat adunk az ételhez hozzákeverésével, s megnöveljük a mennyiségét általa, vagyis tartalmasabb lesz az ételünk. A rostok pedig hosszú időre eltelítenek, serkentik az emésztőtraktus működését, s a perisztaltikát, amelynek segítségével megelőzheted a székrekedést. Azért kókusztejet választottam ehhez az ételhez, mert a tej szénhidráttartalma elsősorban cukrokból áll, illetve magas inzulinválaszáról több tanulmány is beszámol. A kókusztej pedig alacsony szénhidráttartalom mellett kicsivel több zsiradékot tartalmaz, amely szintén a felszívódást hivatott lassítani. A recept gluténmentes, így cöliákiások is fogyaszthatják. :)