Méz:
Őt szerintem mindenki ismeri.Gyakorta használatos, mint egészségesebb alternatívája a cukornak. Azonban nem árt tudni, hogy 100 g-ja 300 kalóriát és 82 g szénhidrátot tartalmaz, így low carb diétában ajánlatos mellőzni. Glikémiás indexe (62) valamivel alacsonyabb a kristálycukorénál (100), mert nagyrészt fruktózból áll, amit a szervezet csak azután tud hasznosítani, hogy a májba szállítja a vérkeringés útján, s glükózzá (üzemanyaggá) alakítja. Ez az oka, hogy kevésbé gyorsan emeli meg a vércukorszintet. Arról sem sokszor esik szó, hogy sajnos az áruházak polcain előfordulnak cukorral kevert termékek. Ha valaki mindenáron kitart mellette, termelői nyers mézet érdemes beszerezni. Mivel méhek állítják elő, a pollenallergiásoknak sem tanácsos fogyasztani. Viszont szárító és antibakteriális hatását a pattanások elleni küzdelemben érdemes kihasználni!

Juharszirup:
A juharfa nedvének bepárlásával készül. Mézhez hasonló az íze, az állaga, s a tápértéke is.

Agavé szirup:
Az agavé növényből előállított szirup is a magas fruktóztartalmú cukorhelyettesítők közé sorolandó.:

Rizsszirup:
Róla sem mondanék mást, mint az előzőleg felsorolt szirupokról. 

Aszpartám, ciklamát, Na- és K-szacharin, aceszulfám-K, szukralóz:
Mesterséges úton előállított édesítőszerek. Leggyakrabban ízesített vizek, üdítőitalok összetevőiként találkozhatunk velük, de kaphatóak önállóan, édesítőszerként kisebb flakonokban. Mivel hő hatására bomlanak, sütésre nem alkalmasak. Orvosok és táplálkozástudományi szakemberek véleménye is megoszlik fogyasztásukról. Egyesek azt állítják, rákkeltőek, mások azt, ártalmatlan szerek, s a kísérleti állatok testtömegükhöz képest hatalmas dózist kaptak. Szerintem pedig abból nem lehet baj, ha óvakodunk tőlük. 

Kókuszcukor:
Glikémis indexe 35, mely lényegesen elmarad a kristálycukor 100-as vércukorszint-emelő hatásáról. Viszont éppen ugyanúgy 300 kalória, mint az eddig említettek. Sokan azért preferálják, mert karamellizálható (az eritrit, a stevia és a xilit sajnos nem). Illetve sokszor amiatt esik rá a választás, hogy nem "üres kalória", mint a kristálycukor, hanem némi vitamin és ásványi anyag is található benne. Szerintem viszont ez csekély mértékű ahhoz, hogy csupán emiatt válasszuk. 

Barna cukor, nádcukor (szacharóz, szukróz):
Semmiben sem különbözik a répacukortól (kristálycukortól). Ugyanaz a glükóz-fruktózegységből álló diszacharid mindkettő. Valamilyen városi legenda útján terjedt el, hogy egészségesebb, kevésbé feldolgozott. Sajnos ez nem igaz. 

Dextróz:
Diabetikus, csökkentett energiatartalmú élelmiszerek adalékanyagaként bizonyára találkoztatok már vele. Fontos volna tudni, hogy ő bizony nem édesítőszer, hanem maga a glükóz!

Maltóz (maltobióz, malátacukor):
Keményítőt felépítő diszacharid. Van felszívódó szénhidráttartalma, glikémiás indexe magas!

Maltodextrin:
A keményítő enzimes bontásával előállított vegyület. Hosszabb a lánca a maltóznénál. Gyakran gluténtartalmú gabonafélékből állítják elő, így cöliákiás betegeknek jobb elkerülni.

Maltit:
Kémiailag cukoralkohol, nem okoz fogszuvasodást, viszont a hiedelemmel ellentétben nem nullkalóriás! (195 kcal/100 g) Gyakran diabetikus élelmiszerek (csokoládék, fagylaltok) édesítésére használják, azonban érdemes nem túlzásba vinni a fogyasztását, mert annak igen kellemetlen mellékhatása lehet (abban a helyiségben, ahova a király is gyalog jár) :b 

Szorbit:
Szintén cukoralkohol. A cukorénál alacsonyabb energiatartalommal rendelkezik (240 kcal 300 helyett), azonban kevésbé intenzív annál. Csupán 60%-a a cukor édesítőerejének. Általában rágógumikban, pezsgőtablettákban és cukorkákban találkozunk velük. Nagyobb mennyiségen fogyasztva ő is hasi panaszokat okoz. 

Mannit: 
Fruktózból, azaz gyümölcscukorból előállított cukoralkohol. A kristálycukorhoz képest körülbelül 50%-os az édesítőereje. A cukoralkoholokhoz hasonlóan kisebb inzulinválaszt vált ki, ezért előnyös. Viszont belőle sem ajánlott túlzottan sokat fogyasztani.

Xilit:
Nyírfacukor néven is gyakran emlegetik, mert régebben nyírfából izolálták, ma kukoricacsutkából nyerik. A cukoralkoholok családjának tagja. Glikémiás indexe 7, tehát az az előnye, hogy ő sem ülteti hullámvasútra a vércukrot. Kalóriatartalma viszont nem elhanyagolható. (240 kcal/100 g). Mivel van felszívódó szénhidráttartalma, fogyni vágyóknak nem őt szoktam javasolni.

Stevia:
Ezt az édesítőszert egy jázminkapóca nevű növényből izolálják, tehát organikus eredetű. 300-szor édesebb a cukornál, így kalória- és szénhidráttartalma elhanyagolható, hiszen nagyon kevés kell belőle. Sokan azért pártolnak el mellőle első használat után, mert nagyobb mennyiségben fogyasztva kesernyés utóízt éreznek. Ez valóban így van, viszont a jó hír az, hogy különböző formában és koncentrációban kaphatóak a belőle előállított termékek, hogy mindenki megtalálja a számára ideálisat. Létezik csepp, mely igen tömény, így kizárólag nagyobb mennyiségű folyadék vagy sütemény ízesítésére használható. Az adagolását pipetta vagy cseppentőfej segíti. Találkoztam már por állagú koncentrátummal is. Tapasztalatom szerint vele a legnehezebb bánni. Csak akkor tudtam használni, ha egy egész tepsi süteményt gyártottam, s ahhoz is elegendő volt egy késhegyni mennyiség. Kizárt dolog, hogy a stevia ezen a formájával egy pohár limonádét vagy egy csésze kávét úgy lehessen édesíteni, hogy a fogyasztója arcvonásai ne kuszálódjanak össze. :D:D Viszont találtam tablettás és folyékony, kis flakonos, valamint nagyobb, palackos kiszerelésben is hígított verziót, amely tökéletesen alkalmas teák, krémek, szószok, s minden kisebb mennyiségű étel ízesítésére. :)) A töménység sokszor fel van tüntetve a címkén, de ha nincs, bizonyára akad a közelben egy segítőkész eladó. Érdemes a csomagolást jó alaposan szemügyre vételezni vásárláskor, mert nem egyszer akadt a kezembe olyan termék, amely steviol glikozidon kívül tartalmazott más, oda nem illő adalékanyagot (például laktózt és maltodextrint, amelyek felszívódó szénhidrátok)! 

Eritrit:
Egy újabb cukoralkohol. Talán elfogult vagyok, de azt kell mondanom, a konyhámban ő viseli a koronát. Fermentációval állítják elő, minimális mennyiségű benne a felszívódó szénhidrát, így alig szolgáltat energiát (20 kcal/100 g). Enyhén hűs utóíze van, számomra tökéletesen helyettesíti a cukrot. Édesítőereje körülbelül 70%-a a kristálycukorénak. Sütésre-főzésre alkalmas, nem bomlik hő hatására. Viszonylag ritkán eszem belőle nagyobb mennyiséget, de akkor sem okoz hasfájást, sem egyéb kellemetlenséget. Candida diétában is alkalmazható, mert nem nyújt táptalajt a gombák számára. A szájüregben élő baktériumok sem képesek hasznosítani, így fogszuvasodást nem okoz, s a vékonybél szénhidrátbontó-enzime sem tud hozzáférni. Ez az oka, hogy emésztetlenül távozik a szervezetből. 

Remélem, hasznosnak találtátok az összefoglalót!